Összeolvad a fénnyel

Néha az ember úgy szárnyalhat magasan az égen, mint egy madár, és megérkezik...
és emelt fővel ülj le a homokra és énekelj

"Csak az örömért, csak az örömért, csak a boldogságért...
boldogság, valaminek a várakozása, ami a lelkedben van.
a lelked melegséggel, békével és az univerzum megértésével...

Ez az átjáró madár érzése, amit Izraelbe érkezve éreztem.
A repülõ madár érzése támad, amikor elõször érkezem Izraelbe, nem úgy, mint mindenki más, a Ben Gurion repülõtéren.

Először érkeztem Izraelbe, nem a Ben Gurion repülőtérre, hanem egy sivatag közepére, nem messze Izrael és Egyiptom határától.
Amikor először repültem Izraelbe, nem a Ben Gurion repülőtérre repültem, hanem egy sivatag közepére, közel az izraeli-egyiptomi határhoz.
ritkán használt katonai repülőtér. A mi vasunk
A vasmadár leszállt, és ahogy leereszkedtünk a rámpán a földre,

Lehetetlen volt ellenállni az újraegyesülés vágyának
Siettem, hogy újra egyesüljek ezzel a szent és ősi földdel, nehezen kivívott és
... nehezen nyert. Ilyen sárga omladozó homokkal, fuldokolva
A negyven fokos melegben.

Leültem, és a homokba mártottam kezeimet, mintha a Jordán szentelt vizébe.
A Jordán szenteltvize. Lecsordult a kezemen, énekelt és ragyogott a napon.
és megcsillant a napfényben a tisztaság és a béke színe...

Itt van, a szent föld. Az én kezemben van, és ami még fontosabb,
megelevenedett és lélegző szívemben...

Nem akartam olyan helyre menni, ahol a civilizáció betelepült
légkondicionált és a sivatag sárga dombjai

üveg. Elfelejtettem mindent, amit tanítottak: a ruhákat, a ruhákat, amiket viseltem, a ruhákat, amiket az autómon viseltem.
A ruhákat, az ételeket, a hideg társaságot és

üres arcok...

Itt akartam újjászületni, mint a boldogság madara, szabad madár.
a szabadság madara, egy a sok sárga madár közül
sárga homokból...

De megérkezett a busz és felpakolt minket, mint egy megfelelő leltárt.
Megérkezett a busz, felpakolt minket, mint egy szükséges felszerelést, és elvitt egy szállodába. Annak, akinek hatalmas

üveg, több méter magas, kínál minket
hogy rajta keresztül lássuk a világot, vagy inkább mindazt, ami megmarad
e világról, az újjászületés eme gyönyörű földjéről.
lelkek.
Bementem a szobába, lefeküdtem az ágyra, belesüppedtem egy puha
selymes komfortérzet. De az én gondolataim voltak
odakint a sivatagban, a homokviharok és a déli hőség közepette.
Megdermedtek és átadták magukat a szélnek és a nyugalomnak...

Reggel, korán ébredve, és mintha megijedne az időtől
az alvásra pazaroltam időből gyorsan lementem a földszintre

az előcsarnokba és az üvegajtók engedtek ki a ketrecből
az életé...
Újra szabad voltam, visszhangzott a szívem.
Álmodozásomban elsétáltam a tengerhez, a Vörös-tengerhez, mert
Izraelben nagyon sokféle vízvilág létezik
az elemekről... És újra a homokba süllyedt lábaimmal felmentem a
a móló. Ott állt a barátom, aki velem jött.
velem, és óvatosan nézett a kék, tiszta és
meleg kék víz.
- Miért nem úszol? - Megkérdeztem.
- De annyi hal van a vízben, hogy megharaphatnának.
Vállat vontam, és leugrottam a mólóról a tengerbe.
A tiszta, meleg, bársonyos víz beborította a testemet
a várostól megfáradt testemet és eltávolítottam az alvás maradványait...

Lassan intettem a kezemmel és a barátommal, mintha nem bízna bennem.
Intettem a kezemmel, és a barátom lassan a vízbe lépett, mintha nem bízna bennem. Nem telt el egy percnél, mire visszatért a vízből

Egy percen belül sikoltozva ismét a mólón volt, és vérzett a lába.
a lába vérzett. Én is kimásztam és csodálkozva bámultam

neki és a tengernek az égig nyúló nyugodt felszínére.
Össze-vissza bámultam közte és az ég felé nyúló tenger nyugodt felszíne között.

- Hal - mondta barátom szomorúan -, nem úszom tovább.
"Nem fogok úszni többet.
És meglepetten és megbánva bámultam a lábát,
mintha halba inkarnálódtam volna és megharaptam volna. Nem vagyok hal,

Madár vagyok, eszembe jutott lelkem tegnapi reinkarnációjának állapota.
Lelkem reinkarnációja. Egy hal soha nem fog örülni a sivatagban.

Soha nem fog emelt fővel énekelni. Felett .
mindannyiunk felett, mindenekelőtt a hitetlenségbe fulladásunkon

órákon, napokon, éveken át, életeken át, átitatva bennünket
sötét gondolatai és félelmei, elpusztítva a mieinket
A hitünk és a bizalmunk. Felváltva önmagunkba vetett határtalan hittel,

földi, örök önvaló, aki csak a túllépésre képes
egyetlen földi élet tere. Felemelés nélkül
és nem zuhanni, nem igazságokra törekedni, hanem megfordulni
a végtelennek tűnő percek napjai.

   



Az első fénykép


Milyen érzésem volt, amikor először láttam
egy kis szív kétszer olyan gyorsan ver, mint az enyém
kétszer olyan gyorsan, mint az enyém... Izgalom és boldogság és...

sok-sok-sok boldogságot. Egy igazi, nőies, emberi...
...az emberi boldogság. Amikor kiléptem az orvosi rendelőből,

felragyogott az arcom. A fiam odarohant hozzám és elkapta

A kép, amit a kezemben tartottam. Ó, milyen nagy...
nagy baba. Nem, válaszoltam, ő még csak egy baba.

Akkor minek ekkora szem! Mosolyogtam. Nem,
fiam, ez nem egy szem, hanem az egész baba. De a fiam nem

Nem hitt nekem, ragaszkodott a véleményéhez. A szem az szem, gondoltam.
Azt gondoltam. Miért vitatkoznék a fiammal?

Beszálltunk a kocsiba, és egészen Nakhimovtól
a Nakhimov sugárútról bámultuk a fényképet.

Én voltam, aztán a fiam, aztán a férjem. Itt van, a boldogság pillanata, amiért érdemes élni.
érdemes élni.



 
Apa és a szánkó


Atyám, milyen nehéz és nehéz az övé nélkül élni
♪ amikor nincs ott, ha nincs ott nehéz férfias kezével ♪

amikor nincs ott, de tudod, hogy ott van, de nem veled
hanem valahol külön a saját világában a bánataival

és az örömeit. De nem a tied!!! Nem jön el hozzád, amikor...
amikor nehezen mondod ki: "Rendben lesz, különben örülök neked.

neked. Ha jól csinálod, és a körülötted lévő emberek örülnek neked, akkor könnyű tudni.
Ennek örül a családja és a barátai. Ők

Odajönnek hozzád, és azt mondják: „Láttuk az Fb-n, hogy a történeted az Almanachban van.

történeted a "Jég és tűz" antológiában. Őszintén örülök -
"Nagyon örülünk neked! Milyen jó, hogy vannak emberek, akik képesek rá
hogy ilyen nehéz időkben elszakadjon a valóságtól

És alkotni!

És együtt örülök velük, kávézóban műanyagpohárból teát iszunk, az iskola zenéjét játsszák.
csészéket a Gnesin Zeneiskola kávézójában

és szívemet melengetik az ilyen biztató szavak
Annyira meleg a szívemben, hogy ilyen biztató és örömteli szavakat olyan szinte idegenektől kaptam, akikkel a fiam
A közeli idegenek ilyen bátorító és örömteli szavai a fiam - aki a gyerekeikkel tanul - újra egyesít.
A fiam, aki gyermekeikkel egy zeneiskolában tanul, megosztotta a szívemet.

De még mindig nehéz a szívemben, ha rágondolok
apámra gondolok. Felhívhatott volna és szólhatott volna nekem is pár támogató szót.
Néhány bátorító szó, de nem teszi, mert nem tudja
mert nem tudja, mert nem akarja tudni, miben élek

És mitől sírok vagy mi tesz boldoggá. És akkor én magam hívom őt:
– Apu, szia!
– Hello, te vagy az? - Olyan ismerős hangot hallok...
...de olyan távoli.

"Apa, kihoztam a történetemet! "Apu, megjelent a történetem!
Gratulálunk?"

"Gratulálok. Oké, viszlát."
Most már tudja, most már gratulált is.
De miért nem érzem ugyanazt a repülés érzését
amit olyan emberek szavaiból kapsz, akiket nem ismersz a zeneiskolában?
a zeneiskolából? És itt az apám... Igen, persze, nem láttuk egymást
sokáig, és amikor valóban megtettük, én nem

öt éves... Akkoriban igen, emlékszem, milyen boldog voltam...
boldog, amikor az erdőben futott, térdig süllyedve a hóban.

térdig hó, de engem vitt a szánjára.
"Gyorsabban! Gyorsabban! - kérdeztem. - Apu, többet!"
Honnan tudhattam volna akkor, hogy ezek az utolsó pillanatok
a boldogság, amit apámmal éltem át, és nagyon hamar...
a szüleim válása, a lakás és az élet cseréje lenne...
egy másik, nem tudom mi lesz, de nélküle, nélküle,
oly közel és drága örökké.
Marad, de szinte mulandó lesz számomra.

Időnként meghallgatom anyámmal telefonon.
telefonon anyukámmal. Még egy játékot is adj át nekem. Egy, de...

elmentem. Ez egy kis játék, egy nagy, vicces szemekkel.
szemek. És boldog vagyok, de valahogy szomorú vagyok. nem értem
miért változtak annyira a dolgok. Aztán kezdem érteni
és felejtsd el őt. Az intézet előtt sokáig nem emlékszem rá.

Hirtelen apám talál rám, még egy szendvicset is ad
egy kolbásztekercset, miközben tanácstalanul bámulom

az intézet falain. Rájöttem, hogy az apám, ő az

Rájöttem, hogy az apám az, eljön hozzám, örülök, hogy megtette, aztán megint elfelejtem.
Néhány évre újra elfelejtem őt, miközben az életem fele elmúlik.

Az életemből, szép és nagyon bonyolult. És hívom
Felhívom, segítséget kérek.
– Te vagy az apa, segíts!
De nincs segítség és ő sem. Megint megfeledkeztem róla.
És újra repülnek az évek, az élet szép lesz, és én
Újra hívom apámat!

"Jól vagyok! "Talán szüksége van egy kis...
Segítség?"

És tudom, hogy tudom, az ő élete nem ilyen

könnyű, ellenkezőleg. Egyedül van, a nyugdíjából él, az egészsége sem túl jó.
az egészsége sem olyan jó.

Szüksége van rám, végre szüksége van rám!
És újra egymásra találunk. Most rohanok hozzá
Nem tudom elengedni a kezét, nem tudom elengedni

# Ha újra eltűnne... # És akkor kezdődik az együttlétünk.
Gyakran, nagyon gyakran találkozunk, együtt ünnepeljük az ünnepeket.
Sokat látjuk egymást, együtt ünnepeljük az ünnepeket, mindent megbeszélünk telefonon, és őt érdekli az életem, az életem.
Érdekli az én életem és a kisfiam élete.

És gondoltam-e valaha, hogy ez nem fog tartani?
hogy nem voltunk újra együtt örökké... És miért volt ez hirtelen

újra? Elkezdtem szemrehányást tenni neki, hogy nem törődtem vele eleget.
hogy nem gondolok rá, hogy nem törődtem vele. Hogy az agyam az volt...
minden rólam és a babáról szól. De ez nem igaz.

Nagyon szeretem és ott akarok lenni mellette, érezni őt,
megérteni minden gondolatát.
De hiszek, még mindig hiszem, hogy egyszer majd egymásra találunk

találjátok meg egymást és legyetek együtt örökre. És csókolózunk...
minden nap, minden rövid megbeszélés, minden telefon...
a telefonon. Biztos megtörténik. Apa, azt akarom, hogy...
hívj, beszélj velem, beszélj úgy, hogy az én

melengeti a szívemet, mint akkor, a hófödte alatt
a havas erdőben, amikor soha nem voltunk külön, amikor öt éves voltam.
Alig várom.

Községi Könyvtár

Olvassa el a könyvet. Gyorsan, egy nap alatt. Könyvtárba menni a nagymamával.
Nagymama a könyvtárba. Faház. Egy tornác. Nyisd ki-
Kinyitjuk a kék ajtót és... Könyvek illata.

Bal oldalon gyermekpolcok, jobb oldalon felnőtt polcok. Megyek, adom

könyv. A könyvtáros nem hiszi el, hogy már elolvastam. Mosolyog
Mosolyog, és azt mondja: "Mondd el, miről szól a könyv. Elmondom neki.

Meglepetten azt mondja: "Akkor vegyél egy másikat. Jobbra megyek a

a felnőtt részhez. Megkapom Jenny Gerhardtot, a kedvenc írómat.
kedvenc íróm. A könyvtáros ismét meglepődik. Vajon nehéz lesz

olvas? Megrázom a fejem. A könyvhöz aláírom a nevemet egy papírlapra.
A könyvért. boldogan távozom. Sietve töltök egy csésze tejet.

és vegyél egy kekszet, ülj az ablakhoz és olvass, olvass, olvass...

Elmegyek a postára anyuért
Vasárnap van, megyünk a postára felhívni anyát.

Végigsétálunk a poros úton. Megérkezünk. Egy kis faház.
Egy kis faház, kinyitjuk az ajtót. Székek, hosszúak

Pult, mint egy boltban. Rendelünk egy hívást Moszkvába.

Ülünk és várjuk, hogy csörögjön a telefon. Sokáig várunk, kb...
Pár perc. Csörög a telefon. Helló, Moszkva. Anya, anya-
gyere gyorsan, nagyon hiányzol nekünk. Köszönöm a

a csomag. Megkaptuk a kolbászt. eszünk. Nincs szükségünk semmire.
Várlak, gyere gyorsan. Megszakadt a kapcsolatunk. Három
lejárt a perc. Újabb hívás. A nő azt mondja
mennyit kell fizetni anyámért. Ez drága. De hallottuk...

- hallotta a mama hangját. Menjünk haza. Alig várom július 8-ig, anya jön.
Mama jön.

Jamának
A zivatar mostanra elmúlt, mehetünk gombászni. Döntöttek
bemenni az erdőbe, megszerezni Jamát. Gyerünk. Minden benőtt, a fű derékig ér.

Jó, elment egy traktor, látszik az út. És negyven évvel ezelőtt
negyven évvel ezelőtt volt itt egy ház. Veteményes kert, gyümölcsös. Jama családja itt élt. Ez meleg.

Árnyékot akarok, de átsétálunk a mezőn. Elérjük a nyírfákat. Megy
– mondom, ahogy a nagymamám tanított. Az erdő az erdő, a mester egy zsákmány.
...a tulajdonos természetjáró. Segíts összeszedni, nem látok senkit, az erdő vadállatát.
Nincs vadállat az erdőben, nincs gonosz ember. Megállok. Nézd: gomba.

Egy bozótfű? Nem – egy fehér! Az első vargánya ez
ezen a nyáron. Egy szépség! Visszatérhetünk a krumplisütéshez.

Felhő
Ma este bejött a szél az erdő mögül, és volt egy

hatalmas kék felhőfej jelent meg. A nagyjával nézett ránk
nagy csillogó szemekkel és vicsorogva. Félelmetes volt.

Lekapcsoltuk a villanyt. A felhő egyre közeledett. Mit kell tenni? kimentem
ki az utcára, és a felhő átkelt az erdőn Hathába. Mint egy kutya, akit megütöttek...

kutya, már nem volt félelmetes, a szeme alig volt
És útközben elvesztette a színét. Tompa szürkés rózsaszínű lett.

Abbahagyta a morgást, és halkan folytatta. Bekapcsolva
égnek a lámpák. Kezd hangulatos lenni. Már nem ijed meg a nagy
A kutyafelhők már nem ijesztenek meg minket. Elmúlt...